Ezzel a "Manapság..." dologgal csupán egy mai számomra igencsak meglepő eseményt szeretnék bemutatni. 
Nem tudom mit vétett a 14-18 éves korosztály, de hogy egy rakat ember mindet iszákosnak, tiszteletlennek, cigisnek, drogosnak meg hasonló ocsmány dolgoknak tartja, az biztos. Már egy kedves mosoly sem jelenti ugyanazt mint régen. Vagy legalábbis vannak paranoiás hülye emberek.
Szóval ami történt - aztán lehet, hogy csak én szövöm köré a balhét, de akkor is. Éppen legjobb barátnőmmel sétáltunk valamerre, mikor szembe jött egy anyuka a fiával, akinek tigrisesre volt kfiestve az arca. Nos, nem mindennap lehet látni ilyet, meg hát azért aranyos is volt, így mikor elhaladtunk melletütk, elmosolyodtam. Semmi rossz szándék. Pár lépéssel később, már elhagytuk őket, mikor hallottam, hogy az anyuka felkiált, hogy "Mi olyan vicces, nem láttál még kifestett gyereket?" olyan lenéző, felháborodott, dühös hangszínen. Bennem megállt az ütő, hogy mi a fene. Hátrafordultam, és mondtam, hogy semmi. A nő szemei szinte szikrákat szórtak, és erre válaszolta, hogy  "Akkor jó. Szerencséd, hogy itt van a gyerek." Ennél már továbbhaladtunk barátnőmmel, a nő is tovább ment, én meg nem értettem mi a fene volt ez. Nem nevettem, nem röhögtem mutogatva a gyerekére, semmi lenézőt nem tettem, csak elmosolyodtam, mert miért ne, erre letámad ez a nő, és fenyegetőzik. És mégis mi lett volna ha nincs ott a gyerek? Megtépi a hajam? Nekemesik? Most komolyan, mi a gond az ilyen emberekkel? Kedvesek vagyunk, semmi elítélendőt nem teszünk, csak mosolygunk, és nekünk esnek. De tényleg, hihetetlenek manapség az emberek. Nagyon felhúzott a dolog, bár nyilván felfújom, mert szokásom túlpampogni a dolgokat, de akkor is. Nem kell mindenkinek csak úgy nekiesni. Most ennyire meglepi, hogy észreveszik a kölköt a tigrismintásra kifestett arcával? Na ne röhögtessen... Máskor azért meghallgatnám, mi lenne ha nem lenne ott a gyerek...

Mit szólsz hozzá?

"Mindannyiunknak vannak titkai." Pontosan, személy szerint egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy valakinek ne legyenek titkai, ha kicsik, ha egetrengetőek. A gond ott kezdődik, ha valaki rossz emberre bízza a titkait, meghát, hogy egyáltalán elmondja valakinek. Ebből következik, hogy a titok újdonsült tudója hatalommal rendelkezik a afelett, akiről a titok szól. És ez marha szar érzés tud lenni. Én speciel tudok róla, hogy hát... kissé pletykás vagyok, de ésszel pletykálok. Hogy ez milyen? Ilyen kis apró dolgokat, például hogy xy zt-vel jár meg hasonló pitiáner baromságokat muszáj megosztanom valakivel, csakhát például pár hónapja is rosszul sült el, és hiába a "ne mond el senkinek" figyelmeztetés, a titok szárnyrakapott, hál' istennek nem derült ki, hogy tőlem származik a dolog, bár páran gyanakodtak rám. Igen, tudom, nem volt szép dolog meg hasonlók, én hogy éreztem volna magam, de az istenért, ha valakinek akkora szája van mint nekem, és nem mondják neki, hogy ne mond el (mert ebben, meg pár előző esetben nem mondták) akkor még szép, hogy elmondom 1-2 barátomnak, hogy mittudomén legyen miről beszélgetni, vagy biztos érdekelné őt a sztori. De azért az igazán nagy titkokat én sem mondom el, mert eszem az van, és szívtelen köcsög sem vagyok. Mondjak párat? Csak vicceltem, amúgy sem jut eszembe, csak 2-3. Bár mondjuk egyik osztálytársam véleménye a dologról az, hogy ha mittudomén petiről, a karate csapattársamról mesélek dolgokat, titkokat az osztálytársaimnak, akik valószínüleg sose fognak találkozni, akkor azzal nincs gond, mivel nem ismerik és a többi. Csakhát az a gond, hogy nekem a barátaim osztálytársaim / volt osztálytársaim, ugyanis nem karatézek. Na de visszatérve a titkokhoz. Ha valakinek muszáj elmondanunk, nem árt odafigyelni, kinek. Ugyanis ha van egy nagyon jó barátnőnk, akinek akkora nagy szája van mint fél Kalifornia, akkor inkább robbanjunk fel a kimondatlan szavaktól, minthogy aztán máshol halljuk. Végeredményben ha engem szépen, de tényleg szépen megkérnek, és én beleegyezek, nem mondom el a titkokat. Meg tényleg igyekszek a pletykásságom ellen tenni. Ja, meg én egyszerűen nem mondok magamról titkokat, mivel ahhoz nem elég izgi az életem,  szerelmi téren nulla, bulizós téren nulla, nem rókáztam le senkit részegen stb, szóval nincs is mitől félnem. De régebben volt... Na szóval a lényeg, hogy figyeljünk oda kivel osztjuk meg legféltettebb titkainkat, és más titkaival ne menőzzünk össze-vissza, mégha a legnagyobb ellenségünk is. Bár ha őszinte akarok lenni, én a legnagyobb ellenségemmel talán megtenném.

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |